Én szerettem 2007-et, de elnézve ezt a listát 2008 sem lesz egy rossz év. Van egy csomó izgi dolog, pl. az új Silver Jews vagy a következő Antony lemez (az utóbbiról már írtak is). De most legyen szó inkább egy olyan bandáról, ami nagyjából tavaly óta létezik, a myspace-en viszont egyelőre a 2000 főnél kevesebb "baráti körű" zenekarok életét éli.

A rövid történet annyi, hogy még 2006 nyarán Mat Brooke kiszállt a Band of Horses-ból, hogy minden idejét a Grand Archives-nak, pontosabban az Archives-nak szentelhesse. A banda nevéhez aztán nem sokkal később - ki tudja miért - hozzárakták a neten való keresgélést nagyban megkönnyítő Grand előtagot.

Az anyazenekart továbbvivő Bridwell azóta gyakran megkapta azt a kritikát, hogy bár nem vitás, énekelni azt tud, de nagyobb volumenű, drámai dalokat már kevésbé tud írni. Nem úgy, mint Brooke, aki ennek ugyebár fekete öves mestere. Nem is kellett sok időt kiadók utáni kajtatással tölteni, mert az indie rock kiadók között alapvetésnek számító, már-már nevetségesen sok remek zenekart pátyolgató Sub Pop (Nirvana, The Thermals, Cansei de Ser Sexy) azonnal lecsapott rájuk.

Tavasszal megjelentettek egy négyszámos EP-t, ami rögtön fel is került a hivatalos oldallal egyelőre nem rendelkező zenekar myspace-es oldalára, sőt néhány hétig le is lehetett onnan tölteni ingyen. A kiadójuk után a demójukra a Pitchfork is ráharapott, aztán pedig néhány koncert erejéig már a Modest Mouse előzenekara voltak.

Az öttagú banda hangzása inkább a nagymamazenekar, a Carissa’s Wierd (igen, direkt wierd és nem weird) stílusához nyúl vissza: középtempójú, fokozatosan kibontakozó/erősödő, gitár alapú, de itt-ott egy kis klimpírozással meghintett dalok, melyeket néhol szigorúan elsimított alig észrevehető taps és szájharmonika kísér. Bridwelléhez képest Brooke hangja kevésbé karakteres, viszont jóval tisztább, az álmodozó és elszállós dalokhoz talán más nem is illene.

Az EP után idén februárban fog megjelenni a nagylemez (The Grand Archives), amiről már most szépeket és jókat írnak a kiadó oldalán, és bár én a végtelenségig elfogult vagyok, mivel már rengetegszer meghallgattam az EP-t, akkor sem tudom elképzelni, hogy valami nagyon rossz kerüljön ki a kezük közül. Az egyetlen dolog, ami zavar, az furcsa mód pont a februári megjelenés (januári kiszivárgás), mert ez bizony a hó- és jégolvadás tökéletes aláfestő zenéje lenne. De remélhetőleg lesz olyan jó, hogy márciusig, aztán még annál is tovább kitartson.

Zárójeles megjegyzés, hogy a George Kaminski című dalt egy rablásért és gyilkossági kísérletért elítélt pennsylvaniai rab története ihlette. A férfi 25 év alatt különböző börtönök udvarán több mint 70 ezer négylevelű lóherét talált és szedegetett össze. Állítólag azért kezdte el gyűjteni őket, hogy megmutassa egy elszontyolodott (és remélhetőleg nem tömeggyilkos) rabtársának, hogy igenis bármit meg tud tenni, amit az igazán akar.