Tisztában vagyunk vele, hogy most mindenki a Szigeten van és szidja a borzalmas hangosítást meg a magas árakat, de mi nem lazsálunk. Bár a Szigeten szidnivaló így is van bőven, mi ráteszünk egy lapáttal: felpakoljuk az Interpol Lollapaloozás fellépését, hogy megbizonyosodjatok róla, ez a zenekar egymaga jobb koncertet ad, mint a NIN, a Razorlight és Chris Cornell együttvéve. 
Az Interpol a pár évvel ezelőtti gitárrenenszánsz azon kevés zenekarai közé tartozik, akik még ma sem számítanak cikinek, sőt. Bár kétség kívül egyre gyengébb lemezekkel állnak elő, a minőségi romlás mégsem olyan ugrásszerű, mint a fent említett hullám többi zenekaránál (egy általánosan elfogadott nézet szerint a Strokes is romlik az első lemez óta, ez azonban egyáltalán nem igaz, ugyanis míg az első két albumon 1-1, addig az utolsón egyenesen 3 jó dal is volt). Máig sokan támadják őket (jogosan) példaképeik nyilvánvaló másolása miatt, de ezek a fanyalgók jobbára azok táborát erősítik, akik nem hallgatnak meg 87 utáni zenét, mert úgyis minden hangot eljátszottak már egymás után. Ezzel a logikával az íróknak is szólni kéne, hogy minden betűt leírtak már egymás után, kár a gőzért fiúk. Szóval bár az Interpol tényleg túlzásba viszi az elődök előtti tisztelgést, eközben bír kiváló, erős hangulatú dalokat írni (és itt most nem a Heinrich Maneuverre gondolok, mert szerintem az ilyen táncos, indie-diszkós dalaik a leggyengébbek közé tartoznak) és kurvajó koncerteket adni, mindenképp rászolgáltak a sokezer sikoltozó tini rajongására.
