Rettenetes állapotban lehetek, ha én nekiálltam mixtape-et csinálni. 

Két kiemelés:

Mayer Hawthorne albumát egy blogban találtam, és hasonló okok miatt szedtem le, mint amikor egyszer belehallgattam a Porno 69 valamelyik számába. Ilyen jellemzőkkel (jelen esetben: soul, jazz, electronica) szerintem még az életben nem hallgattam meg semmit magamtól, de azért a Stones Throw kiadó címke kakukktojás volt, amit eddig onnan hallottam, az mind tetszett. Ez is meglepően hallgatható, és ilyen műfajban hihetetlen bölcsességről vagy akármiről tanúskodik, hogy az egyébként debütáló album alig több mint fél órás. Nincs se alul- se felülhangszerelve, Hawthorne hangja nem idegesítő, nem faszkodik vele fölöslegesen a felső tartományokban és nem is gyomorforgatóan érzelmes az alsókban.

Lesz új Kings of Convenience album ősszel. Erre és a dalra megint söcsö hívta fel a figyelmem. Semmi újítás, semmi eltérés az előzőektől, pont ez hiányzott lassan 5 éve.