Unalomig játszott dalok kapnak egy utolsó esélyt.

A zenecsatornák már elalváshoz sem jók, pedig én jóhiszeműen tettem néhány próbát, de egy óvatlan pillanatban mindig megszólalt Sean Kingston Beautiful Girls c. nótája, ami egyet jelentett a rémálommal. Mert hogy van abban a dalban valami idegesítő, talán az énekhang, nem tudom tényleg. Néhány rádió be is tiltotta, na de nem azért mert olyan szar, hanem mert szerepel benne a "suicidal" kifejezés, ami valóban elég furcsa egy tipikusan bevásárlóközpontba illő zenétől. Mindenesetre John McCauley-nak (Deer Tick) ez az egyik kedvenc száma, és ennek örömére csinált belőle egy feldolgozást. Így már sokkal elviselhetőbb lett, kifejezetten jót tett neki a karcos hang, ráadásul McCauley-tól nem is hangzik olyan hülyén az említett önpusztítás. A dallam egyébként Ben E. King Stand By Me nyúlása.

Deer Tick: Beautiful Girls

Nem tudom, hogy Bat for Lashes (Natasha Khan) jelenleg mennyire népszerű, de az biztos nem volt túl szerencsés, hogy az első, Fur and Gold c. nagylemezével a megjelenés évében (2006) nem nagyon foglalkoztak. Tavaly egyre inkább kezdtek odafigyelni rá, csak hát az utólag felfedezett lemezeknek mindig megvan az a bizonyos állott jellege, úgyhogy 2007-ben sem lett túlságosan ismert. Persze azt azért megkapta, hogy olyan, mint Tori Amos meg Björk, ami mondjuk nem teljesen hülyeség, de én hozzátenném, hogy mínusz főleg az utóbbinál tapasztalható sokszor már fárasztó hisztéria. Khan a minden széplelkű kamionsofőr válogatáskazettáján szereplő I'm on Fire-t dolgozta fel Bruce Springsteen-től, és a tőle megszokott kissé gótikus, álomszerű tündérmese lett belőle.

Bat for Lashes: I'm on Fire

Chan Marshall hangjával egyszerűen nem lehet - szóval én nem tudok - betelni, az Oasis klasszikus Wonderwall-lal viszont már annál inkább, de ez még így is az egyik legkellemesebb, mindenféle csavart nélkülöző feldolgozás.

Cat Power: Wonderwall