Most az van, hogy a kollégiumi szobámban szabotálják a letöltést, vagy mi és ahelyett, hogy rendes zenebuzihoz méltóan már valahol június elején járnék lemezmegjelenésileg, még mindig csak a mában topogok. Nem leszek tehát nagyon up to date, de azért alibi-posztnak se nevezném, mivel szokásunkhoz híven itt is lesz legalább egy kurva jó szám.
A napokban jelent meg az ausztrál Cut Copy második lemeze In Ghost Colours címmel. A szinti-, akarom mondani electropoban utazó triót Dan Whitford multiinstrumentalista/DJ/grafikus/electroclash-Jared Leto alapította. Kiadtak egy meglehetősen szimpatikus bemutatkozó lemezt, valamint Whitford volt a bizonyos körökben fetisizált Fabriclive mixek 29. darabjának összeeszkábálója.
Az In Ghost Colours pont olyan, mint a Neon Neon debütje, vagy a friss M83 album: Whitford fogta a kedvenc 80-as évekbeli előadóit és a stílusukban megírt dalokkal pakolta tele a lemezt (az Unforgettable Season-ben például mintha csak a korai Robert Smith hangját hallanánk). A legnagyobb hatással talán a New Order volt rájuk, de nem lövöm le az összes poént, bogarásszon magának mindenki kedvére.
Nanáhogy ez a lemez sem menti meg a világot és ahogy annyiszor az utóbbi időben, most is messze a kislemez-dalok jelentik a csúcspontokat, de a többi szám is szépen összerakott, gördülékeny sláger, amikből jó kis remixek készülnek majd remélhetőleg. Egyébként a dalok többsége inkább a rádióba mint a diszkóba való – sok a középtempós szám, mint amilyen a szellemes Daft Punk-nyúlás Feel The Love is például. Partiindító himnuszból csak egy darab került a lemezre: ez a mostanában különböző fórumokon sztárolt Lights And Music, ami tényleg nem egy rossz szám, csak Whitford affektálása a refrénben, meg a gagyi szöveg miatt mindig az az érzésem közben, mintha magyar zenekarral lenne dolgom.
Murphy egyik, a zeneipar működését leíró törvénye szerint minél kevesebb számot ad ki egy zenekar, annál nagyobb lehet körülötte a hájp. A Ghosthustlerrel először tavaly lehetett találkozni különböző blogokon és hát azóta sem a termékenységükkel vettek le a lábamról. Egyébként sem sokat tudni róluk: texasi trióról van szó, akik szeretnek koncertezni, remixeket gyártani és szarnak a lemezkészítésre. Négy dalt sikerült összeszednem tőlük inkább kisebb, mint nagyobb erőfeszítéssel, a myspaceükön ebből három van fent. A klippel megtámogatott Parking Lot Nights egy french touch-beütésű középszer, viszont az idei demóra felkerült Someone Else’s Ride egy telitalálat! Minden bulin le kell játszani, enélkül egyszerűen nem csillog elég fényesen a diszkógömb. Ja és még az is jó benne, hogy a hülye hipsterek tanakodhatnak, hogy ez most akkor az új Needy Girl, vagy inkább valami más.
[mp3] Ghosthustler - Someone Else's Ride
