40 éve volt a Summer of Love, a hippikorszak kicsúcsosódása, megjelent a Sgt. Pepper, a Surrealistic Pillow ésatöbbi, ésatöbbi. A hippik élete azonban nem csak játék és mese, azóta meghaltak, vagy öltönyös üzletemberekké váltak és a szabadidejükben jazzkoncerteket látogatnak nagyserényen. Zenekaraik vagy feloszlottak 100 éve, vagy Budapestre járnak fellépni. Mára a teljes korszakot kiárusitották és reciklálták már, túl vagyunk több garage-revival hullámon, amik elég csúnyán kifulladtak egy ideje. Mi értelme van hát 2007-ben ilyen lemezt kiadni? Fogalmam sincs, de az alábbi bandák biztos sejtik.
The Bees - Octopus
Ez a zenekar a legszellemesebb a négy közül, eddigi lemezeiken összemosódott egy csomó stílus a reggeatól a countryig, ami még nem lenne nagy hűha, viszont viccesek voltak és remek popdalokat is írtak ráadásképp, szóval lehetett értük rajongani rendesen. A nemrég kiadott Octopus azonban szerintem a Bees leggyengébb lemeze. Persze van itt is Byrdsös folk (Love In The Harbour) meg szánsájnregi (Listening Man), de vhogy kevés az igazán ütős dal, mint amilyen például a lehengerlő Chicken Paybackvolt 3 éve. Így sem lett ez egy rossz album, popcornnal elmegy, kezdőknek javallott.
(Mivel a lemez júniusi, már biztosan mindenkinek megvan, szal itt van inkább az Octotour c. turnéfilm, amit valaki oly kedvesen felpakolt a Youtubera)
Miután 1999-ben az európai turné kellős közepén kiszállt a kanadai Spaceshits zenekarból, King Khan összegereblyézett néhány német zenészt és megalapitotta a Sensational Shrinest. A What Is?! a harmadik lemezük, bár párhuzamosan King Khannak fut egy BBQ's nevű bandája is, akikkel igencsak hasonló stílusban utazik. A hangzás félelmetesen hasonlít a példaképekére, néhány dalt simán el lehetne rejteni valamelyik Nuggets válogatáson. A kedvencem a Welfare Bread, nameg a No Regrets, ami olyan, mintha Howlin' Pelle Almquistot összeeresztették volna a Brian Jonestown Massacreval.
(Hárdkór rajongóknak itt egy film, szigorúan a személyi kultusz jegyében)
[mp3] King Khan and the Shrines- What Is?!
The Coral- Roots and Echoes
Az évezred eleji gitárrobbanásból a Coral is kivette a részét rendesen, kiadtak pár sikeres lemezt, turnézgattak, ahogy azt kell. Én azonban sosem tudtam beléjük szeretni. A Dreaming of You és a Bill McCai miatt próbáltam megszerettetni magammal a lemezeket is, de nem sikerült és a Roots and Echoesszal véglegesen letettem arról, hogy valaha is Coral- rajongó legyek. Bár ez talán nem is akkora baj...
[mp3] The Coral- Roots and Echoes
A Black Lips gyakorlatilag baszik a pszichedeliára, a Sonics-féle tekerős r'n'r-re esküszik, amit én csak helyeselni tudok. Idén már kiadtak egy lemezt, a tijuanai koncertet megörökítő Los Mentes del Mondo Nuevot, és hát nagyon úgy tűnik, hogy azzal ellőtték az összes patront. A GBNE-on hallhatunk pár szimpatikus dalocskát (Katrina, Cold Hands), de összességébe véve ez így elég vérszegény.
[mp3] Black Lips- Good Bad Not Evil