Eddig talán egyszer néztem utána a Starbucks-nak, akkor is azt hiszem, a logója miatt, ezt leszámítva nem foglalkoztam vele. Egyrészt ez a papírpoharas kávé téma eléggé hidegen hagy, másrészt a menő/fiatalos/jófej imázs és a picsogás arról, hogy itthon miért nincs még, nem érdekel. Belemehetnék, hogy mi az amit nem lehet itt megvenni és sokkal inkább mutatja a kínálat egyhangúságát és fantáziatlanságát, de inkább nem, főleg hogy most épp valami pozitívumot akarok megemlíteni vele kapcsolatban. Ja, és zenei vonatkozásban.

Az említett arculat része az indie színtér támogatása, illetve szemérmetlen promotálása, amiből azért néha születik valami értékelhető is. Annyira nem ástam bele magam a Starbucks katalógusba, de az tuti, hogy létezik két válogatás Sweetheart címmel, amiken aktuális énekesek, énekesnők és zenekarok dolgozzák fel kedvenc szerelmes dalaikat. 2005-ben, aztán idén is kiadtak egy ilyet, az utóbbiba hallgattam bele, aztán persze leragadtam a kedvenceimnél, mostanában amúgy is marhára nehezemre esik végighallgatni olyan lemezt, ami azért annyira nem érdekel (teljes egészében), nem tudom, miért, de ez van. Erre a két számra rögtön felfigyeltem, az egyik Elvis Presley-től a Love Me a Department of Eagles feldolgozásában, a másik meg egy George Harrison cover (Your Love Is Forever) Ben Bridwell (Band of Horses) verziójában. Az az igazság, hogy még 1-2 dalt meghallgattam, az egészet viszont nem, úgyhogy nem tudok nyilatkozni, de itt a tracklist, lehet önkényesen tovább válogatni.