Sokszor hallottam embereket arról panaszkodni, hogy szerintük mostanában nincs elég jó új szólóénekesnő. Nem arról van szó, hogy nincs, hanem egyszerűen csak kevésbé foglalkoznak velük a zenei médiumok, nem úgy mint a hihetetlenül fárasztó, és a figyelmet meg sem érdemlő Madonnával vagy az egyre kevésbé meggyőző teljesítményt nyújtó Björkkel. St. Vincentnek, eredeti nevén Annie Clarknak viszont jó esélye van arra, hogy szorítson magának egy kis helyet a dinoszaurusz asszonyok közt.
Clark nem teljesen új arc a popzenében, mivel egy ideig a legismertebb hurráoptimistáknál, a Polyphonic Spree-nél is énekelt, sőt a neofolk félisten Sufjan Stevens 2006-os turnéjába is besegített. Úgy tűnik viszont, hogy megunta a háttérben matatást (talán a borító fotó is erre utal), és júliusban Marry Me című debütáló albummal jelentkezett. A lemez tele van ötletes, hangulatos és könnyen megszerethető 11 dallal, melyeket képtelenség megunni, már csak azért sem, mert egy nem túl hosszú, alig 44 perces albumról van szó, amit egyszerűen muszáj újból meghallgatni. Ha elsőre nem esett le, akkor azért, ha meg már elsőre elvarázsolt minket, akkor azért. Annie Clark nemcsak a hangjával, vagy a hangszerekkel (zongorázik, gitározik, xilofonozik, szintizik, stb.), hanem a szavakkal is ügyesen bánik, mert remek dalszövegeket ír: viccesek, finoman őszinték és szépek.
[mp3] Now, Now
[mp3] Marry Me
[mp3] All My Stars Aligned