Hajlamos vagyok megfeledkezni néhány általam kedvelt bandáról, de ha valami mégis eszembe juttatja őket, akkor nagyon tudok örülni. A BBC feldolgozás albumon található egyik szám nemcsak arra emlékeztetett, hogy létezik a Gossip nevű banda, hanem arra is, hogy mennyire lelkesítően tudnak hatni az emberre, és ennek ellenére szerintem még mindig nem elég ismertek, legalábbis itthon.

Az 1999 óta létező háromtagú együttes frontasszonya és nyilvánvalóan központi figurája Beth Ditto, aki nem duci vagy molett, hanem kövér. Sőt, nem szőrtelenít, nem használ dezodort, beszól a hülyéknek, és nagyjából szarik mindenre, szóval valószínűleg minden olyan dolgot megtesz, amit egy nőtől nem szokás eltűrni. Ditto viszont ezzel sem foglalkozik túlzottan, és jól érzi magát a bőrében. Legalábbis elég hihetően adja elő, ugyanis szinte a létező összes cool arc listára felkerült az elmúlt néhány évben.

A Gossip dühös, érzelmes, hisztérikus táncolható punk-rockot játszik, és a zenét hallgatva nekem egy jó nagy középső ujj felmutatás jut eszembe, meg úgy általában a mindenki bekaphatja életérzés. És hát mi másról kéne szólnia a rákendrollnak, ha nem erről. A szövegek egyébként gyakran foglalkoznak a melegek jogaival, ami talán nem meglepő annak ismeretében, hogy maga Ditto is leszbikus. Állítólag neki tulajdonítható egy idézet, mely így szól: „Women aren't cats, we aren't pets, we are just people trying to cross the freaking street to get an ice-cream.”. De talán talán nem tévedek nagyot, ha azt gondolom, hogy ezzel nemcsak a nők, hanem bárki képes azonosulni, és néha mindenki szívesen ordítaná ezt valakinek a pofájába.

Remélhetőleg ez a feldolgozás kitörli mindenkinek az emlékezetéből az eredeti George Michael felvételt: