Minden, magát egy kicsit is alternak valló fiatal szarrá hallgatta már a Nirvana unplugged koncertjét. A kinőttpulcsis lányok és karikásszemű fiúk közül azonban csak kevesen tudják, hogy ezzel a koncerttel Kurt nem önmaga zsenialitását ünnepelte (pedig megtehette volna), hanem elsősorban kedvencei és példaképei előtt tisztelgett. Persze minden MTV unpluggedon vannak feldolgozások (biztos sokan kaptak már hörögve a távirányító vagy az egér után a Korn Creepjét hallva), de hogy a repertoár felét nem saját dalok teszik ki, az azért ritkaság.
Rendes gyerek volt ez a Kurt: mikor már tízezer zokogó tinédzser előtt lépett fel amerikai sportcsarnokokban, maga mellé vette az öregedő Buzzcockst, vagy az alterság bugyraiban senyvedő Meat Puppetst előzenekarnak, akik így olyan ismertségre tettek szert, amilyenre korábban akkor sem gondoltak, mikor a turnébuszként szolgáló koszos teherautóikban álmodoztak koncertre menet (persze nem világhírnév ez, de hogy a Meat Puppets Too High To Die lemezéből elsüssenek több tízezer darabot, az azért teljesítmény). Szóval nem volt egy hálátlan fickó, tudta, hogy többek közt nekik, meg a 80-as évekbeli amerikai független rock színtérnek köszönhet mindent (nameg az MTV-nek, de ez más téma). A koncertfelvétel kiadásának 13. évfordulűja alkalmából sorra vesszük hát az Unplugged in New York feldolgozásdalait. Íme:
1. The Vaselines - Jesus Doesn't Want Me For Sunbeam. A Vaselines egy skót zenekar volt Eugene Kelly vezetésével, akik folkot meg noise rockot játszottak felváltva, néha keverve. Nem volt hosszúéletű, 1990-ben fel is oszlottak, egy lemezük jelent meg, ami gyakorlatilag egy egyveleg a felvett dalaikból. A Molly's Lips cimű dalukat is játszották Kurték koncerteken, itt egy videó, ahol Kellyvel együtt nyomják a Reading fesztiválon. Kelly aztán megalapította az Eugeniust, tavaly pedig szólóban járta a koncerttermeket a Lemonheads előzenekaraként.
2. David Bowie - The Man Who Sold The World. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy bácsi, aki úgy döntött, hogy ő lesz a nagybetűs Popsztár. Nem fogja ő önmagát adni, meg nem fog a hitelesség mellett hadakozni, inkább ufó lesz, aztán buzi, aztán még istentudja mi minden, míg végül meg nem nyugszik és tisztességben megőszült ex-popistent nem kezd játszani. És képzeljétek gyerekek, ez be is jött neki! Ha azt mondta, a 80-as években csak a Pixies meg a Sonic Youth számított valamit (rajta kívül persze), akkor azt mindenki el is hitte. Ha azt állította egy kanadai hegedülős-kiabálós zenekarról, hogy ők az új évezred csodái, mindenki a kanadaiakért kezdett rajongani. És ami a legcsodálatosabb ebben a történetben, hogy mindezek mellett még sikerült is pár remek dalt írnia, köztük ezt kis darabot. És most boldogan él, míg nem lesz máshoz kedve.
3. Meat Puppets - On A Plain, Lake of Fire, Oh Me. Az előbb említett Meat Puppets zenekar amellett, hogy előzenekaroskodott egy Nirvana turnén, még az unplugged koncerten is besegített, cserébe három daluk is világhírűvé válhatott. Az alapító Kirkwood testvérek, mielőtt a szokásos forgatókönyv szerint jól összevesztek volna, azért kiadtak pár lemezt, ebből a frappáns II címet viselő elég nagy kritikai elismerésben részesült. Náluk ugyanúgy erőteljes a folkos, sőt countrys vonal mint a Vaselinesnél. Kurtnek ez mániája volt, a róla fennmaradt urban legendek közül az egyik szerint a Nirvanát is ebbe az irányba terelgette volna (ez mondjuk nem olyan elképzelhetetlen, a szintén nagy példakép R.E.M is hasonló utat járt be), ha gaz felesége le nem lövi időközben, kac-kac.
2007-ben a Meat Puppets is szerette volna kivenni a részét a 80-as évekbeli kultbandák utólagos körbeajnározásából (lásd még: Pixies, Jesus and the Mary Chain), de a Rise To Your Knees lemezükkel elég csúnyán eltaknyoltak.
[mp3] Oh, Me
4. Where Did You Sleep Last Night. Ez egy ősrégi country-dal, a szerzőjét nem ismerjük, többen feldolgozták már, Kurthöz Mark Lanegan verziója jutott el, amit kicsit hisztisebbre vett.
