A közvélekedéssel ellentétben a pofátlan lopás (píszíül: idézgetés) még nem elítélendő. Születhetnek így is kivételes alkotások, bár ez jóformán csak két esetben lehetséges: 1. az ember zseninek születik és páratlan tehetségével a szarból is aranyat gyúr, illetve 2. ha jó helyről lop. Az utóbbi az egyszerűbb, nem véletlen, hogy a brooklyni Blood On The Wall tagjai is ezt az utat választották. Mert nem trash metálban utaznak, amire a nevük engedne következtetni, hanem olyan bandáktól nyúlnak, amiktől egy rendes zenebuzinak elkerekedik a szeme, felgyorsul légzése és a megduplázódik a pulzusa. Akkor sorolnám is: Pixies. Sonic Youth. Pavement. Most verd ki.
A tagok közül ketten, a gitáros/énekes Brad és a basszer/énekes Courtney Shanks testvérek, a dobos Mike Littletont Courtney szedte össze, amikor az lemezeket árult a sarkon egy kartondobozból. Zenélni kezdtek, majd 2004-ben kiadták első lemezüket. Azóta nem nagyon változott semmi: maradtak az ocsmány lemezborítók, nameg az iszonyatos tekerés. Brad Shanks úgy üvölt mint Frank Black fénykorában, bár amikor nagyon belemerül, már-már billy corgani vonyításokra ragadtatja magát, ejnye. A Liferz nem lesz az év, talán még a hónap lemeze sem, de alig több mint 20 percre úgy érzi az ember, mintha megint 1991-et írnának. És mind ezt akarjuk, nem?
[mp3] Hibernation
[mp3] Go go go
