Ariel Pinkkel (Ariel Pink's Haunted Graffiti) biztos mindenki összefut, ha az Animal Collective kapcsán kicsit jobban beleássa magát a Paw Tracks kiadványaiba, esetleg várja, hogy a hasonló bandák légyként tapadjanak az experimentális jelzővel lekent légypapírra vagy csak muszáj leellenőriznie, kiről is van szó, ha már zavaróan sokszor említik az egyébként zavaróan érdekes (ál)nevét. (Szerintem simán lehetne a Matel cég szociálisan érzékeny kiadásában Barbie homoszexuális barátjának elnevezése.) Na, jó, nem kanyarodom túlságosan el, a fent említett verziók közül úgy rémlik, az utóbbi történt velem. Később ugyan nem jutottam túl messzire az életmű megismerésében, és talán ezúttal sem, de most legalább jól szórakoztam.

Szóval annak idején meghallgattam valamelyik albumát, és az előzetes kritikai elrettentések ellenére nem találtam visszataszítónak vagy rémesnek, utólag csak annyit állapítottam meg, hogy nem emlékszem belőle semmire. Na, de nemrég kijött egy duplalemezes best of, ami kifejezetten tetszett. Lehet legyinteni, hogy ugyan, mit érnek a válogatások, azokra kizárólag a legszerencsétlenebbek és a legnagyobb rajongók kíváncsiak. (Azért hozzáteszem, a kettő sokszor egy és ugyanaz.) Tekintve, hogy én nem vagyok legnagyobb rajongó, sajnos csak a legszerencsétlenebb marad nekem, de hát azzal ki tud vitatkozni, hogy vannak olyan előadók, akiket inkább greatest hits formában érdemes hallgatni? Nem hinném, hogy Grandes Exitos esetében lehetne siratni az elveszett koncepciót és az egységet, amúgy is ömlesztve vannak a stílusok és minden egyéb. Nem sorolom fel, mik ezek a stílusok, valahol már megint a lo-fi pop környékén kell keresgélni, mindenesetre leírva meglepő kombinációk lennének, élesben viszont nagyon jól működnek. Maga Ariel Pink is meglepő, de ő is jól működik, ehhez jár egy néha affektáló, néha kísértetiesen mély, néha meg teljesen normális énekhang, a dallamok pedig jól kivehetőek és követhetőek, és nem utolsósorban van hangulatuk. Hálistennek komolyanvehetetlen (még a melankólia sem nyomasztó), anélkül hogy nevetséges vagy fölösleges lenne. Ritka és megbecsülendő párosítás.

For Kate I Wait

A legutolsó dal (Can't Hear My Eyes) vadiúj, és talán a legjobb az albumon.