No, eljött az év vége, mindenki kifújhatja magát lista- és mixtapekészítések után, ilyenkor még a lemezipar is nyugovóra tér, álmában csenget egy picit. S mivel egy ideig nem kell a friss megjelenésekre figyelni, itt a megfelelő alkalom arra, hogy a múlttal foglalkozzunk. Merthogy a poptörténet igen sajátságosan van kezelve mifelénk: ha valaki csak a magyar médiából (neadjisten szakirodalomból) tájékozódik, egy végtelenül leegyszerűsített, lebutított, torz képet kap a múltról.

Vegyük például a 60-as éveket: ebből a sok tekintetben páratlan időszakból az esetek 90 százalékában csak és kizárólag a Beatles- Stones párost emelik ki, esetleg néhány nyomorék hippit, úgy mint Jim Morrison és Janis Joplin. Az akkori csodálatos fekete zenéről szinte tudomást sem veszünk (nem, nem Jimi Hendrixre gondolok) és hát bizony a '65 előtti időszak sincs túlhangsúlyozva. De sokatmondó az a tény is, hogy a ,,modern rockzenére,, elképesztő hatást gyakorló Velvet Underground nálunk megmaradt a ,,banános zenekarnak,,. A példákat persze a végtelenségig lehetne sorolni, de a bejegyzés most kivételesen nem a magyar popújságírás szapulásáról fog szólni, hanem egy nemrégiben tett, (számomra) érdekes felfedezésről, miszerint bennem bizony a 90-es évekről pontosan egy ilyen leegyszerűsített, lebutított, torz kép él. Ha valaki azzal a kérdéssel állítana nekem, hogy ugyan mi volt jó a 90-es években, valószínűleg csak annyira telne tőlem, hogy a Lemonheads, a Turbonegro...ööö...hadd gondolkozzam még egy kicsit. Persze azt sikerült belém verni, hogy volt grunge, utána britpop (ami ugye nincs is), meg sok hiphop és mindennél több elektronika, de ha számításba vesszük, hogy ebben az évtizedben éltem a legtöbbet (szám szerint 10 évet), akkor bizony a helyzet több mint siralmas - és az gyenge érv, hogy  6 évesen még meglehetősen kevéssé hozott lázba az a hír, hogy teszem azt megjelent a Pavement új lemeze. Meg hát a szüleimmel sem Flaming Lips koncertre jártunk hétvégi családi program gyanánt...

A karácsony körüli, év végi pangást tehát arra használom ki, hogy meghallgassam az ezt megelőző évtized fontos(nak tartott) lemezeit és ezekről - mindenki nagy örömére - hírt is adjak. A sorozat első része hamarosan!