A „mennyországban a szakácsok franciák, a rendőrök angolok...” kezdetű viccet én annyival egészíteném ki, hogy a popzenészek pedig svédek. Már számtalan bandával bizonyították be, hogy tudnak valamit, amit a világ más részein nem, illetve úgy, ahogy mások nem. Az ottani együtteseknek, mint pl. az Acid House Kingsnek, a Peter Bjorn and Johnnak, vagy az I’m From Barcelonának valahonnan hihetetlen mennyiségű muníciója van könnyed, elegáns, dallamos és jó humorú számokat írni. A 26 éves Jens Lekman is pontosan ilyen képességekkel rendelkezik, és a Night Falls Over Kortedala című nagylemeze egy újabb cáfolata a középiskolai földrajz tanagyagnak, mely szerint Svédország fémiparban a legjobb.
A címben szereplő Kortedala nem más, mint Lekman lakhelyének környéke, és stúdiójának helyszíne, melyben az albumot vette fel. Elmondása szerint egy elég depresszív hely, ahonnan alig várja, hogy elhúzzon a francba, mielőtt még ő is hasonulna az ott élő emberekhez, akik ha éppen nem magukkal vannak elfoglalva, akkor őt akarják kirabolni éjszaka. Mindezek ellenére egy kifejezetten „napsütötte” és élvezetes album lett a végeredmény. A 2004 és 2007 között megírt és most csokorba szedett dalok a szerelemről, vagy éppen annak hiányáról szólnak, de a végeredmény legkevésbé sem szirupos, főleg mivel Lekman nem bírja ki, hogy ne csempésszen be egy kis iróniát szinte minden sorba. Jól is teszi, mivel úgy tűnik, a zenélés után poénokban a legjobb. És akkor még nem esett szó a lenyűgözően kidolgozott zenei körítésről: mindenféle hangszer (zongora, szaxofon, vonósok stb.) mellett a megfelelő pontokon megjelenik az elektronika is, és Lekman kellemes hangjával az egész az idei év egyik legszerethetőbb poplemezévé áll össze.
[mp3] The Opposite of Hallelujah
[mp3] A Postcard to Nina
[mp3] A Friday Night at the Drive-In Bingo
Jens Lekman hivatalos (személyes és vicces, plusz van rajta blog is, amiből például az is kiderül, miért lett elege a myspace-ből)