Minden kígyókról szóló természetfilm fénypontja az, amikor azt meséli  a narrátor, az óriáskígyó hogyan fal be valami hatalmas állatot, és ezek után hogyan fekszik ki a napra félárbocra eresztett szemhéjakkal emészteni. Én egyszerűen megveszek az olyan számokért, amik ezen állapot hangulatát idézik meg, vagy legalábbis valami olyasmit, mint mikor a hetek óta tartó borongós, hideg időben kisüt a nap, és mindez csukott szemmel debil mosolygásra késztet.

A baltimore-i Beach House Alex Scally és Victoria Legrand dream pop duója. Az elvileg 2008 elején megjelenő lemezük természetesen nem kerülhette el, hogy még idén kiszivárogjon. Az előzőhöz képest nincs sok változás, talán csak annyi, hogy a szabálytalan alakú dalokat most talán egy fokkal könnyebb átnyomni a kör alakú pop formán. De a hangsúly még mindig Legrand álomszerű hangján és a viszonylag lo-fi, de remek atmoszféra teremtő zenei körítésen (dobgép, orgona, gitár, billentyűk) van.

[mp3] Astronaut

Marissa Nadler a singer-songwriter kategória archetipikus példája, a számokat saját maga írja, gitárral kíséri és kristálytiszta hangján elénekli őket. Elmondása szerint leginkább a hagyományos amerikai népzene ihlette meg, de szokás a New Weird America mozgalom tagjának is tekinteni. Az idén megjelent harmadik, Songs III: Bird on the Water című nagylemezének szereplői többnyire kitalált karakterek, és a finoman hangszerelt daloknak is van egy határozottan misztikus, gótikus jellege. Ennek ellenére az egész mégis nagyon emberi és őszinte.

[mp3] Diamond Heart

Bon Iver nem más, mint Justin Vernon, aki az egyik télen fogta magát, és félrevonult egy isten háta mögötti wisconsin-i faházba, mert elege lett mindenből és egy kis nyugalmat akart. Úgyhogy nem csinált mást, csak olyan ház körüli munkákkal foglalkozott, mint pl. tűzifa gyűjtése és aprítása. Emelett viszont napi 12 órában dolgozott a For Emma, Forever Ago című nagylemezén, mely az évek alatt összegyűlt fájdalmat, kilátástalanságot, bűntudatot, szerelmet meg ehhez hasonlókat tartalmaz többnyire csak egy szál akusztikus gitárral és dobbal kísért dalok formájában. Nem kell aggódni, nem panaszkodás ez, hanem az év egyik legkellemesebb hangján megszólaló vigasztalás.

[mp3] Lump Sum