HTML

New Kids On The Blog

newkidzontheblog [at] gmail.com

Friss kommentek

  • fűrészpor: érdekes... (2009.12.09. 12:07) Ready, able
  • csoo: látom, mást is megvisel a meleg, lol. (2009.07.27. 08:13) Izzadásgátló mix újdonságokkal
  • Thom Yerk: na én pont epvel kezdtem, de előszedtem a két albumot is ami nagyon kiesett a figyelmemből, de azo... (2009.07.08. 15:27) Nem ciki
  • söcsö: Nemrég láttam én is, nagyon vicces sztem. :) Egyébként nekem ez a dal jobban tetszik, mint a Rain ... (2009.06.26. 22:34) To Clean
  • pat brit: szerintem viccesek a háttérben vonagló idióták. illenek az előtérben zenélő idiótákhoz. (2009.05.11. 04:16) Letterman

Címkék

Címkefelhő

magyar poptimizmus

2007.12.22. 22:53 gurkaserpa

Mi történt a popban amikor én még kisfiú voltam? Pavement - Slanted and Enchanted

Címkék: 90 es évek pavement

Lehet, hogy a legnehezebbel kezdem, de sebaj. A Pavement ugyanis a nagybetűs Független Rockzenekar, minden zenebuzi és szemüveges popújságíró lieblingje, a véleményformáló médiumok szent tehene. A Pitchfork az újrakiadott lemezeiket szemrebbenés nélkül 10, vagy ahhoz igen közeli pontszámmal értékelte, a Stereogum meg egyik, az utóbbi 20 év bandáit/zenéit/dalait bármilyen szempontból rangsoroló listához sem képes mást hozzátenni, mint hogy ,,mér’ nincs rajta több Pavement?!,,. Ekkora kultusszal nemigen tud mit kezdeni a beavatatlan hallgató, azt sem tudja, hol fogjon hozzá a Megismeréshez, így a legjobb, ha az elején, a ’92-es Slanted and Enchanteddel kezdjük

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Pavement 1989-ben alakult mint Stephen Malkmus és Scott Kannberg stúdióprojektje a kaliforniai Stocktonban. Első három EP-jüket a negyvenvalahány éves helyi különc hippi, Gary Young stúdiójában vették fel, aki – ritmusérzék ide vagy oda – beült a dobok mögé is. Mark Ibold basszusgitáros és a magyar származású Bob Nastanovich mindenes (eredetileg: segéddobos) csatlakozásával 1992-re jött létre az a felállás, ami aztán többé-kevésbé végig kitartott. Ebben az évben adták ki a Slanted and Enchanted c. debütalbumot, ami hamar kivívta a kritikusok elismerését. A zene mellett nagy pozitívumként értékelték, hogy nem volt sem világfájdalmuk, sem küldetéstudatuk, ami igencsak üdítőleg hatott akkoriban, a grunge komolykodása és mondjuk az indusztriál rock apokaliptikus vízióinak alternatívájaként. Csak öt srác voltak egy kaliforniai koszfészekből, akik szerették a jó zenét és szerettek volna valami hasonlót csinálni. Ebben a szellemben jelent meg a fent említett bemutatkozó lemez, amit egy komolyabb, Európát is érintő turné követett. Young úgy érezte, most jött el az ő ideje: töméntelen drog és egyéb tudatmódosító szer hatása alatt sajátos színpadi akciókkal szórakoztatta a közönséget (és magát). A zenekar egy darabig tűrte a dolgot, akkor lett elegük, mikor Young fegyvert rántott Malkmusra. Gyorsan kitették a bandából, a többi pedig ezen írás szempontjából nem is igazán lényeges.

Ami először eszembe jutott a lemez hallgatása közben, az az, hogy ha valóban létezik a college rock kifejezés, rájuk bizony tökéletesen illik: piszkos hangzás, béna ének, nagy lelkesedés és egy sor kultbanda megidézése - tipikusan kazettamásolással terjedő zene. De például ez a 92-es koncertfelvétel is olyan, mintha a haverok fellépése lenne egy pinceklubban az aktuális Dinosaur Jr. emlékzenekarukkal.

 

 

Persze, tudom én, hogy a hangzás az kérem direkte ilyen, merhogy lo-fi, de ez a műfajmegnevezés egy kicsit mindig túlideologizáltnak tűnt nekem. Azt persze készséggel elhiszem, hogy ők voltak ennek az izé, mozgalomnak az úttörői, szép dolog azonban az úttörőség, kérdés viszont, hogy ez ma mennyire élvezhető. Maga Bob Nastanovich mondta, hogy a Slanted annyira ’92, hogy az már fáj - vajon 15 évvel később, az eredeti kontextusból kiragadva, lehetséges-e önmaga miatt élvezni és imádni ezt a lemezt?

Hát szeretni, azt biztosan lehet, ha másért nem, már csak az előképek miatt is. A bárgyú énekhang, az elsőre talán furcsának ható, később viszont a fejünkből nehezen kiverhető dallamok miatt az első pár szám alatt a jóindulatúan együgyű J Mascis jutott eszembe, aki hát nem egy rossz referencia. Az ötödik, Conduit for Sale! c. számnál viszont már egy másik ős-zseni, az angol punklegenda, Mark E. Smith köszön be és hatása ezután már végig érződik. A Two States példuál akár a This Nation’s Saving Grace című Fall alapvetés egy elveszett dala is lehetne. De nem az: nagy túlzás lenne ugyanis azt állítani, hogy a Pavement egy mezei tribute band lett volna, mert akármennyire is erősen érződnek a példaképek hatásai, azért az átjön (mondjuk a fent belinkelt Trigger Cutban), hogy Malkmusnak nem hétköznapi dalszerzői tehetsége volt, ami valószínűleg csak a későbbi lemezeken bontakozott ki igazán. Ezért felemás érzésem van a Slanted and Enchanteddal kapcsolatban: egy kétségtelenül tehetséges zenekar első szárnypróbálgatása ez, az etalon-státuszát viszont nehezen értem. Talán majd a többi lemez segít a Megértésben.


A sorozat korábbi cikkei:

Bevezető

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://newkidsontheblog.blog.hu/api/trackback/id/tr14272848

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

stereomackó 2007.12.24. 22:13:22

Jól érzem, hogy most ismerkedsz a zenekarral? Feltétlenül vedd át a többi albumot is. Nekem a Slanted az egyik legfontosabb lemez az életemben. Mikor úgy 8 éve megkaparintottam egy agyon másolt kazettán, azonnal tudtam, hogy nekem erre van szükségem. Minden benne van amitől szerethetővé válik számomra egy zenekar. Egyszerű, őszinte, lelkes, mókás. Örömzene a javából. Semmi görcs és kínlódás. Ha az ember sosem látott tőlük videót, akkor is el tudja képzelni, ahogy önfeledten bohóckodnak a próbateremben. Zeneileg mindenképpen megváltoztatta az életemet. Rajtuk keresztül ismertem meg a pixies-t a sonic youth-t, dinosaur jr-t, a sebadoh-ot, meg még számtalan együttest.
Azt, hogy kultuszlemez e, nehéz eldönteni. Nekem mindenképpen az, Amerikának is, Európának már nem biztos, Magyarországnak biztos, hogy nem.
Amúgy Mascis-ék szerintem nem voltak olyan nagy hatással rájuk, ők viszont annál inkább www.myspace.com/theclean

stereomackó 2007.12.24. 22:15:18

Egyébként nagy kedvencem ez a 90-es évek alternatív amerikája. Kiváncsi vagyok milyen zenekarokról esik még szó a sorozatban.

gurkaserpa · http://www.newkidsontheblog.blog.hu 2007.12.25. 16:31:55

igen, jól érzed, a sorozat összes lemezét most hallgatom először. egyébként amiket leirtál, nem mond ellent a bejegyzésben taglaltakkal, csak engem nem vágott annyira mellbe ez a lemez. a k9vetkező egyébként a magnetic fields 69 love songs c lemeze lesz, jee

stereomackó 2007.12.25. 18:28:56

Nem is akartam ellentmondani, csak leírtam miért olyan fontos nekem ez a lemez. Azért hallgasd meg a többi pavement albumot is, és adj nekik egy kis időt, ha esetleg nem jönnének be elsőre.

csoo · http://newkidsontheblog.blog.hu 2007.12.28. 12:57:57

hú, látom, te is meg Mackó is, én mindjárt le is gyártatom a new kids merchandise-t :)

stereomackó 2007.12.29. 16:10:15

Hahaha:)) A stereomacis pólók már készen vannak :))))))))
süti beállítások módosítása