Bár első lemezeik megjelenése idején a kor igencsak kedvezett a post punkból és pszichedéliából merítő zenekaroknak, a Clinic azon balszerencsések közé tartozott, akiknek megkérdőjelezhetetlen tehetségük ellenére sem sikerült képességeikhez méltó sikereket elérniük. Pedig minden lehetőség adott volt: a kritikusok a lábaik előtt hevertek, leszerződtette őket a független zenék egyik meghatározó kiadója a Domino, egyik daluk szerepelt egy Levi’s reklámban és olyan zenekarokkal turnéztak mint a Radiohead, vagy a Flaming Lips. Hogy mégsem sikerült áttörniük, annak legfőbb oka az lehetett, hogy zenéjük nem volt túl könnyen emészthető és egyszer sem rukkoltak elő mondjuk egy Dreaming Of You vagy New Slang kaliberű indie-slágerrel. Puritán megszólalású, mágikus, kissé monoton, repetitív dalokkal töltötték meg lemezeiket, amivel sikerült egy szűk rajongói tábort kialakítani, a szélesebb rétegekhez azonban sosem jutottak el és szépen lassan a kritikusok is elpártoltak tőlük, mondván képtelenek a megújulásra. Április 5.-én, Do It! címmel megjelenő lemezük azonban szakít a hagyományokkal és a Killshez hasonlóan egy könnyedebb, már-már slágeres albummal állnak elő.

Bár maradt a kissé kies hangzás, az orgona, meg a többi psych pop kellék és az énekes, Ade Blackburn továbbra is olyan ,,mint egy földönkívüliek által megerőszakolt Thom Yorke", a dalok kicsit jólfésültebbek, sőt vannak fülbemászó dallamok is, meg minden. Azt megjegyezném egyébként, hogy ez a pszichedélia nem az a mostanában agyonhájpolt, Panda Bear és High Places-féle bugyborékolós álompop, hanem a klasszikus 60-as évek idézés, Grateful Dead rajongóknak is melegen ajánlható.

Lehet vitatkozni, hogy most akkor ez a Clinic legjobb lemeze, vagy csak a második legjobb, de igazából mindegy is, a lényeg, hogy a Do It! egy nagyszerű album sok jó dallal. Csak ezeket a hülye maszkokat kéne már elfelejteni végre.

[mp3] The Witches

[mp3] Emotions