Amikor azt hiszem, hogy ennyi idő után már végleg rátehetem a fedőt 2007-re, akkor természetesen kiderül, hogy nem, mert még mindig van pótolnivaló.
Érzelmes folk ide, vidám indie pop oda, sokszor nálam ami már elsőre betalál, az a gyomrot és fejet célba vevő, pszeudo törzsi zajongás. A Crystal Castles közeli, de komolyabban vehető Health a No Age-hez hasonlóan az elég termékenynek tűnő, Los Angeles-i Smell nevű kult klubhoz tartozó színtérből nőtte ki magát, tavalyi nagylemezüket is ott vették fel. A noise egyik szépségét jelentő kiszámíthatatlansággal nagyon ügyesen élnek, úgyhogy a gyors és éles váltásoktól az album kap egy furcsa, de nem követhetetlen vagy zavaró dinamikát, főleg hogy a megkínzott gitárok és szintik közt a kifejezetten primitívnek tűnő de brutális erővel megszólaló dobok mindig rendet vágnak (a legjobb példa erre a Crimewave). A széteffektezett halálsikolyokon kívül hallható valami énekszerűség is, ami sokszor olyan, hogy Jake Duzsikot a zajmámoros (és viszonylag torzításmentes) pillanatokban össze is lehetne téveszteni Angus Andrew-val (Liars), de egyébként maga a Health is megidézi a Drum's Not Dead-et. Az első tömb lehengerlő töménységének (a lemez kb. fele) ellenpontja a második blokk lazasága, a kettő közti bár inkább az utóbbiba átcsúszó átmenetet pedig pont jól ragadja meg a(z) //M\\. A 28 perces anyagnak legalább két hallgatás kell: az első a "na ez meg mi a franc volt?" élmény miatt, a második pedig azért, hogy rájöjjünk, bármi legyen is ez, jól hangzik.
Jó minőségű élő felvételek itt.
Elérhető közelség: május 2-án fellépnek a Donaufesten, amit én már sajnos nem fogok látni, de ha valaki arra jár, ne hagyja ki. És ha már szóba került a fesztivál, akkor sajnálatos hír, hogy ápr. 30-án mégsem lép fel Cat Power. Helyette Melvins lesz.
