Metric - Grow Up And Blow Away
A Metricről tavaly hallottam először a Monster Hospital c. számuk kapcsán, amiért akkoriban odáig voltam, bár anyira azért nem mozgatott meg, hogy beszerezzem a lemezeiket is. Nemrég azonban belebotlottam az idei albumukba és leszedtem kíváncsiságból. A MH alapján valami Gossip-szerű zajos-csajos zenére számítottam, ehhez képest egy igencsak finom poplemez lett a dologból, amiben van egy adag Cardigansos báj. Ez elsősorban az énekes leányzónak, Emily Hainesnek köszönhető, akit Kanadából igazolt az egyébként brooklyni banda, méghozzá egyenesen a Broken Social Sceneből, ahonnan Feist is dobbantott pár éve.
A zenéjük nincs túlbonyolítva, ami nem azt jelenti, hogy az akusztikusgitározós-szomorúannézős oldaláról közelítik meg a dolgokat. Vannak itt elektronikus alapok meg elsőre megjegyezhető dallamok is rendesen, bár a seggriszálás ezúttal elmarad. Sajnos a lemez a vége felé elmegy ilyen KT Tunstallos nyavalygásba, de az összképen még ez sem ront különösebben. Ha nem is az év lemeze, de az év egyik pozitív színfoltja számomra mindenképp a Metric.
