Ha már egyszer annyi helyen olvasni a ,,Brooklyn Boom,,-ról, hát mi is teszünk a hájpra egy lapáttal, hamarosan megjelenik ugyanis a brooklyni illetőségű Say Hi (To Your Mom) új lemeze The Wishes And The Glitch címmel. A dolog egyedüli szépséghibája, hogy a Yeasayerrel és a Vampire Weekenddel ellentétben nem debütáló zenekarról van szó: már 2002-ben kiadták első albumukat, amit még három követett, köztük egy vámpírokról szóló konceptlemez (Impeccable Blahs). A zenekar alapítója, agya és gyakorlatilag egyetlen tagja Eric Elbogen (meglepő módon nem egy mesehősről kölcsönözte a nevét), aki a -természetesen maga által kreált- Euphobic Recordson keresztül adja ki lo-fi szagú, többnyire szintin és számítógépen összerakott zenéit.

Elbogen egy igazi geek. Például saját bevallása szerint sokkal jobban szeret otthon a felvételekkel pöcsölni mint koncertezni, ami lássuk be nem éppen egy rákenról hozzáállás. A dalokon egyébként szerintem nem igazán érződik a barkácshangulat, bár lehet, hogy aki ért hozzá, még azt is megmondaná, melyik zeneprogrammal csinálta a lemezt. Nekem a dalok barátságos hangulata tetszett meg, inkább ez erősít rá a ,,csak egy egyszerű srác a szomszédból,, fílingre. A számok közül mindegyik tagadhatatlanul amerikai, minimál darab, visszafogott szintialapokkal, némi gitározással, itt-ott kedves puttyogással. Elbogen hangja nem a nagyívű dallamok miatt emlékezetes, inkább csak kiegészíti a hálószobahangulatot.

A Say Hi nem egy túlszofisztikált zenekar, és igazából többet nem is nagyon tudnék mondani róluk. Maradjunk annyiban, hogy ha nem is egetrengető, azért ízléses kis darab a Wishes And The Glitch.

[mp3] Toil And Trouble

[mp3] Zero To Love

(A szintén brooklyni és szintén nemrég berobbant MGMT-ről már többen megmondták a tutit, én csak annyit tennék hozzá, hogy a Tough Alliance tavalyi First Class Riotja után idén az Electric Feel lesz a jobbfajta házibulik elengedhetetlen és kihagyhatatlan kelléke.)

[mp3] MGMT – Electric Feel