A Blogotheque "koncertek elvitelre" szekciója eredetiségének köszönhetően mindig is kiemelkedett a hasonló témájú oldalak közül, úgyhogy várható volt a másolók felbukkanása. Hálistennek tényleg így is történt. Mert hát hiába kezdtek el felvételeket csinálni Párizson kívül más városokban is, azért ők sem lehetnek ott mindenhol, és a közvetítőnél egyelőre még mindig fontosabb a közvetített. Magyarul kit érdekel, ki filmez, a hangsúly úgyis az előadó(ko)n meg a dalokon van, úgyhogy panaszra semmi ok.
Mindkét oldal svéd, de csak az egyik specializálódott kifejezetten a zenére. A 2008 január óta létező Handheldshows készítői a bemutatkozásnál leírják, hogy a francia kollégák érdemének tudják be a kezdeményezést, őket csak megihlette a munkájuk. Ugyan túl sok videó még nem készült, de már most köztük van pl. a Black Lips, El Perro del Mar vagy a Love Is All.
A másik, nagyjából 1 éve működő PSL nevű zenei blog(nak tűnő oldal) egy svéd tv adó külön szekciója, már ha jól értelmeztem. (Ha valaki tudja a pontosan, miről van szó, az leírhatná). De végül is tök mindegy, a lényeg az, hogy ők már jóval termékenyebbek, és 84 felvételt készítettek eddig ismertebb és kevésbé ismert, főként helyi zenészekkel.
A svéd "tengerparti diszkót" játszó Boat Clubról bakfitty már írt, úgyhogy nem akarok, meg igazából nem is nagyon tudok mit hozzátenni, talán csak annyit, hogy igazán kár, amikor ilyen gyöngyszemek kizárólag blogger kedvencnek maradnak meg. Erről a felvételről - ha már témánál vagyunk - nekem a strandbüfék piros melegítőlámpái jutnak eszembe, de ennél a kínos hasonlatnál a videó meg az együttes is sokkal jobb, szóval hiba lenne nem lecsekkolni őket. Slsk-ről hipp-hopp lejön a Caught the Breeze, és út közben vagy metrós tömörülésben nagy élmény hallgatni.
Aztán szerepel itt a teljesen friss felfedezésem, Arms, vagyis Todd Goldstein is, aki Jens Lekmanhoz hasonlóan egy újabb bizonyíték arra, hogy egy felnőtt férfi lehető legjobb kiegészítője az ukulele. A dalírástól kezdve az összes hangszer megszólaltatásán keresztül a keverésig mindent egyedül csinál, mégis benne van a zenekaros lendület. A dallamosan lo-fi stílusból pedig kihallatszik a Magnetic Fields vagy a My Bloody Valentine iránti rajongása is. A Kids Aflame című nagylemeze júniusban jelenik meg, de addig is itt össze lehet csipegetni néhány számot. (Nekem egyértelműen a Whirring az kedvencem a macskás borítóval együtt.)
Van még Woods, CocoRosie, Caribou, Laura Marling és Lykke Li is, de nem sorolom tovább, érdemes szétnézni az oldalon.
Egyébként tök jó lenne ilyet itthon is csinálni, bár nem tudom, hogy az idelátogató külföldi fellépők hiányában meddig tartana ki a mozgósítható és egyben arra érdemes hazai bandák/énekesek száma. Mindenesetre ha valakinek van valami konstruktív ötlete, hogyan lehetne ezt magyar viszonylatban megvalósítani, akkor kommenteljen.
