Lehet, hogy a legnehezebbel kezdem, de sebaj. A Pavement ugyanis a nagybetűs Független Rockzenekar, minden zenebuzi és szemüveges popújságíró lieblingje, a véleményformáló médiumok szent tehene. A Pitchfork az újrakiadott lemezeiket szemrebbenés nélkül 10, vagy ahhoz igen közeli pontszámmal értékelte, a Stereogum meg egyik, az utóbbi 20 év bandáit/zenéit/dalait bármilyen szempontból rangsoroló listához sem képes mást hozzátenni, mint hogy ,,mér’ nincs rajta több Pavement?!,,. Ekkora kultusszal nemigen tud mit kezdeni a beavatatlan hallgató, azt sem tudja, hol fogjon hozzá a Megismeréshez, így a legjobb, ha az elején, a ’92-es Slanted and Enchanteddel kezdjük
A Pavement 1989-ben alakult mint Stephen Malkmus és Scott Kannberg stúdióprojektje a kaliforniai Stocktonban. Első három EP-jüket a negyvenvalahány éves helyi különc hippi, Gary Young stúdiójában vették fel, aki – ritmusérzék ide vagy oda – beült a dobok mögé is. Mark Ibold basszusgitáros és a magyar származású Bob Nastanovich mindenes (eredetileg: segéddobos) csatlakozásával 1992-re jött létre az a felállás, ami aztán többé-kevésbé végig kitartott. Ebben az évben adták ki a Slanted and Enchanted c. debütalbumot, ami hamar kivívta a kritikusok elismerését. A zene mellett nagy pozitívumként értékelték, hogy nem volt sem világfájdalmuk, sem küldetéstudatuk, ami igencsak üdítőleg hatott akkoriban, a grunge komolykodása és mondjuk az indusztriál rock apokaliptikus vízióinak alternatívájaként. Csak öt srác voltak egy kaliforniai koszfészekből, akik szerették a jó zenét és szerettek volna valami hasonlót csinálni. Ebben a szellemben jelent meg a fent említett bemutatkozó lemez, amit egy komolyabb, Európát is érintő turné követett. Young úgy érezte, most jött el az ő ideje: töméntelen drog és egyéb tudatmódosító szer hatása alatt sajátos színpadi akciókkal szórakoztatta a közönséget (és magát). A zenekar egy darabig tűrte a dolgot, akkor lett elegük, mikor Young fegyvert rántott Malkmusra. Gyorsan kitették a bandából, a többi pedig ezen írás szempontjából nem is igazán lényeges.
Ami először eszembe jutott a lemez hallgatása közben, az az, hogy ha valóban létezik a college rock kifejezés, rájuk bizony tökéletesen illik: piszkos hangzás, béna ének, nagy lelkesedés és egy sor kultbanda megidézése - tipikusan kazettamásolással terjedő zene. De például ez a 92-es koncertfelvétel is olyan, mintha a haverok fellépése lenne egy pinceklubban az aktuális Dinosaur Jr. emlékzenekarukkal.
Persze, tudom én, hogy a hangzás az kérem direkte ilyen, merhogy lo-fi, de ez a műfajmegnevezés egy kicsit mindig túlideologizáltnak tűnt nekem. Azt persze készséggel elhiszem, hogy ők voltak ennek az izé, mozgalomnak az úttörői, szép dolog azonban az úttörőség, kérdés viszont, hogy ez ma mennyire élvezhető. Maga Bob Nastanovich mondta, hogy a Slanted annyira ’92, hogy az már fáj - vajon 15 évvel később, az eredeti kontextusból kiragadva, lehetséges-e önmaga miatt élvezni és imádni ezt a lemezt?
Hát szeretni, azt biztosan lehet, ha másért nem, már csak az előképek miatt is. A bárgyú énekhang, az elsőre talán furcsának ható, később viszont a fejünkből nehezen kiverhető dallamok miatt az első pár szám alatt a jóindulatúan együgyű J Mascis jutott eszembe, aki hát nem egy rossz referencia. Az ötödik, Conduit for Sale! c. számnál viszont már egy másik ős-zseni, az angol punklegenda, Mark E. Smith köszön be és hatása ezután már végig érződik. A Two States példuál akár a This Nation’s Saving Grace című Fall alapvetés egy elveszett dala is lehetne. De nem az: nagy túlzás lenne ugyanis azt állítani, hogy a Pavement egy mezei tribute band lett volna, mert akármennyire is erősen érződnek a példaképek hatásai, azért az átjön (mondjuk a fent belinkelt Trigger Cutban), hogy Malkmusnak nem hétköznapi dalszerzői tehetsége volt, ami valószínűleg csak a későbbi lemezeken bontakozott ki igazán. Ezért felemás érzésem van a Slanted and Enchanteddal kapcsolatban: egy kétségtelenül tehetséges zenekar első szárnypróbálgatása ez, az etalon-státuszát viszont nehezen értem. Talán majd a többi lemez segít a Megértésben.
A sorozat korábbi cikkei:
